Mi a mutizmus?

Adolf Kussmaul (1822 - 1902) tudós, kutató, orvos és pszichológus írt először azokról az emberekről, akiknek ténylegesen megvolt az értelmi és fizikai képessége a verbális kommunikációra, mégis elsőre érthetetlen okokból hallgattak. A (sz)elektív és totális mutizmus kifejezést Moritz Tramer svájci gyermek- és ifjúságpszichiáter (1934) vezette be, és vált nemzetközileg is elismertté.

A mutzmus a jéghegy csúcsa

A WHO által elfogadott betegségek nemzetközi osztályozása szerint a mutizmus egy szorongásos zavar, mely nem a társas helyzetekben szükséges beszélt nyelv ismeretének hiányán vagy szervi problémán alapul. A mutizmus minden formája a pszichoszociális szorongás kifejeződése. Nem elutasítás, hanem képtelenség.

(Sz)Elektív mutizmusról akkor beszélhetünk, ha a gyermek vagy felnőtt csak bizonyos helyzetekben vagy bizonyos emberekkel nem beszél, miközben más környezetben képes kommunikálni. Például az óvodában vagy az iskolában nem beszél, de más körülmények között - általában otthon - átlagosan kommunikál. A diagnózishoz a rendellenességnek legalább egy hónapig fenn kell állnia, és súlyos problémákat kell okoznia az oktatásban vagy a társas kapcsolatokban.

Gyakran társul szorongásos zavarokkal, különösen szociális szorongással, olykor depressziós tünetek jelennek meg, vagy enkoprézis (székletürítési zavar), kényszerek, hiperaktivitás, deviáns étkezés, opponáló, vagy agresszív viselkedés (otthoni környezetben), enurézis (bevizelés), alvászavarok is előfordulnak. A mutista személyek visszahúzódóak, különleges érzékenyek.

A teljes mutizmus esetében az érintett személy egyáltalán nem beszél, semmilyen helyzetben vagy környezetben. A teljes mutizmusban minden beszélt nyelvi funkció, például a köhögés, a sírás, a nevetés stb. hiányzik és természetesen a beszéd is. A teljes mutizmus a szelektív mutizmusból eredhet. A teljes mutizmus ritkán fordul elő gyermekeknél, többnyire serdülőknél és/vagy felnőtteknél. Ez az állapot gyakran súlyosabb trauma, pszichés vagy neurológiai károsodás következménye lehet.

Mikor kezdődik és mennyire gyakori a szelektív mutizmus?

A zavar kezdetét az irodalom 2,7-4,2 éves korra teszi.

1000 gyermekből 7 mutisztikus a 8 év alatti korosztályban. Számos tanulmány szerint a lányok és fiúk aránya 1,6-2,6 : 1. Sajnos a felnőtteknél a mutizmus gyakoriságáról nem állnak rendelkezésre adatok, ugyanígy a totális mutizmus gyakoriságáról sincs kutatás.

A mutizmus egyéb formái Hayden szerint

A reaktív mutizmus hirtelen alakul ki és gyakran sokkhatással jár (pl. száj- és torokműtétek, koraszülötteknél a tápcsövek, az elsődleges gondozótól való hirtelen elválás), hogy csak néhányat említsünk. A mutizmusnak ez a formája rendkívül ritka, és érinthet gyermekeket, serdülőket és felnőtteket. A mutizmus ezen formáját egyéb tünetek, például depresszió kíséri. A gyermekek gyakran nagyon visszahúzódóak, teljesen távolságtartóak lesznek.

Ha az anyával, gondozóval szimbiótikus mutizmus alakul ki, úgy az általában az anyával való szoros szimbiotikus kapcsolathoz társul.

A passzív-agresszív mutizmusban a hallgatás védekezésként szolgál a követelésekkel szemben, beleértve a nyelvi követeléseket is.

Mik a mutizmus lehetséges okai?

A pszichológiai okok között a szorongást, traumát, depressziót fontos megemlíteni, melyhez szorosan kapcsolódik a szelektív mutizmus. Az érintett személy extrém félelmet érez másokkal való kommunikáció során és ez okozza a mutizmust. A zavart okozhatja erős érzelmi vagy fizikai trauma, például bántalmazás vagy veszteség következményeként. Súlyos depresszió is vezethet mutizmushoz, különösen felnőttek esetében. De előfordulhat mutizmus autizmussal élő személyeknél, különösen akkor, ha a kommunikáció stresszel jár.

Neurológiai okok is szerepet játszanak, pl. agyi struktúrák sérülése, stroke vagy fejsérülés, de epilepszia vagy Parkinson-kór is lehet okozó.

Gyermekeknél a nyelvi fejlődés zavarai okozhatják a beszéd elkerülését.

Pszichoszociális tényezők, pl. szülői túlzott kontroll vagy elhanyagolás elősegítheti a mutizmus kialakulását. De akár kultúraváltás is lehet a gond, olykor a két- vagy többnyelvű gyerekeknél a mutizmus néha új nyelvi környezetben alakul ki.

Prognózis

• Szelektív mutizmus: Megfelelő terápiával, kezeléssel az esetek többségében javulás érhető el. A korai beavatkozás kulcsfontosságú a szociális és kommunikációs készségek fejlesztésében.
• Teljes mutizmus: A prognózis az alapvető okoktól függ. Traumával összefüggő esetekben az állapot javulhat, ha a trauma feldolgozása sikeres.